Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére.
2Móz 3,7-8.
NEM VÁRT SEGÍTSÉG
Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége. (Zsolt 146,5)
Az izraeliták négyszáz éven át rabszolgák voltak Egyiptomban. Emberi szempontból reménytelennek tűnt a helyzetük, de Isten elküldte Mózest, hogy hirdesse Isten hatalmát és aggódását népe iránt. Isten nem várt tettei átformálták a látszólag reménytelen helyzetet.
Amikor Jézust kivégezték, követői szétszóródtak, attól tartva, hogy ugyanarra a sorsra juthatnak, mint ő. A Jézusban lelt reménysugár meghalt, amikor a tanítványok látták őt a golgotai kereszten. Isten felfoghatatlan hatalma azonban ismét átfordította a kétségbeesést. Krisztus feltámadása a soha el nem múló remény lángját gyújtotta meg.
Néha saját élethelyzeteink és a bennünket körülvevő világ hírei miatt kétségbe eshetünk, de Isten hatalmas tettei a látszólag reménytelen helyzetekben is képesek áttörést hozni. Hittel és imádsággal hívhatjuk szerető Istenünket, hogy lépjen be az életünkbe, és adjon még egyszer reményt.
Imádság: Drága Istenünk, neked semmi sem lehetetlen. Amikor elérünk képzeletünk és erőnk határához, adj nekünk bátorságot kilépni az ismeretlenbe, bízva abban, hogy te segítesz. Ámen.
Ha nem látjuk a kiutat, Isten nem várt módon nyújt segítséget.
Richard Woodard (Washington D.C., USA)
