Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké. Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Ha van érzéki test, van lelki test is. Így is van megírva: "Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké." De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki. Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való. Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is. Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: "Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!
1Kor 15,39-57.
SZEMBEN A HALANDÓSÁGGAL
Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. (1Kor 15,53)
Amikor az onkológus orvos közölte, hogy prosztatarákom van, feldúltnak, zavartnak, elhagyatottnak és gyámoltalannak éreztem magam. Lelkipásztorként többször prédikáltam a gyászról, vezettem beszélgetéseket a gyász, stressz és depresszió témájában. De ez más volt. A saját életemet sirattam és saját halandóságommal szembesültem. Közbenjáró imát kérve felvettem a kapcsolatot egy lelkésszel. Elintézte, hogy megkenjenek olajjal. Lelki olvasmányaim magukban foglalták a Csendes Perceket, a Zsoltárokat és az 1Kor 13. és 15. fejezetét.
A műtét és a sugárkezelés után a rák nem tért vissza. Habár az aggodalmaim nem tűntek el, többet foglalkozok a hit, remény és szeretet dolgaival, mint saját halandóságommal.
A rákkal való tapasztalatom által eljutottam arra, hogy higgyek a lelki gyógyulásban, akkor is, ha a lelki gyógyulás nem mindig eredményezi a fizikai gyógyulást vagy az élet meghosszabbodását. Az imák, orvosi kezelések, szeretet és a Szentlélek által való gyógyulás egy második esélyt adtak, hogy megosszam az élet ajándékait a családommal, barátokkal és sok más emberrel, akiknek lelki és fizikai szükségleteik vannak. A körülményeinktől függetlenül a Krisztusba vetett hit az új élet ígéretét adja nekünk.
Imádság: Istenünk, segíts szembenéznünk saját halandóságunkkal és elfogadni az új életről szóló ígéretedet! Ámen.
Krisztusban bízva képes vagyok szembenézni félelmeimmel.
Don Coleman (Nyugat-Virginia, USA)
