Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is. Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott! A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig kánaániak laknak. Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk. És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll. Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk.
Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel. Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában! Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba? Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba! Ekkor Mózes és Áron arcra borult Izráel közösségének egész gyülekezete előtt. De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak, megszaggatták ruhájukat, és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld. Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet. Csak az ÚR ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az ÚR velünk van! Ne féljetek tőlük!
4Móz 13,26-14,9.
ISTENT KERESVE
Káléb ezt mondta: ...le tudjuk győzni őket. (4Móz 13,30)
Mikor Mózes kiküldött 12 kémet, hogy nézzék meg a földet, amit Isten ígért az izraelitáknak, ők visszatérve egyhangúan így számoltak be: Ez egy tejjel és mézzel folyó föld, de félelmetes emberek lakják.
Tíz kém azt mondta, hogy adják fel tervüket, hogy egy ennyire félelemkeltő emberek által lakott helyet meghódítsanak. De Káléb és Józsué azt gondolta, hogy be kell menniük a virágzó helyre, amit Isten ígért nekik. Ez a kettő megfeledkezett valamiről? Mi van az őrökkel az ijesztő erődben? A másik 10 volt az, nem Káléb és Józsué, akik elfelejtkeztek valamiről. A másik 10 elfelejtette Istent látni a képben, Káléb és Józsué pedig látták lelki szemeik előtt, ahogyan Isten formálja a történéseket. Visszaemlékeztek arra, amit Isten tett a múltban, és bíztak ígéretében a jövőre nézve is.
Általános problémák és személyes kihívások gyakran a figyelmünket kívánják. De a 10 kémhez hasonlóan sokszor elfelejtjük meglátni Isten jelenlétét azokban a körülményekben. Mikor Istent keressük a képben, sokkal tisztábban látunk majd. Bátran léphetünk a jövő útjára - bármilyen riasztónak is látszik -, és bízhatunk a Jó Pásztorban, aki vezet majd az úton.
Imádság: Urunk, amikor látókörünk nyomasztónak látszik, tölts meg minket a benned való bizalommal! Ámen.
Ma visszaemlékezem Isten eddigi hűségére.
Cynthia Widmer (New York, USA)
