2016. július 30. szombat

A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.
Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!
Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?
Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot.
Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!
Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár hegyéről.
Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.
Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR; imádságot életem Istenéhez.
Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?
Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

Zsolt 42.

VÁGYÓDÁS ISTEN UTÁN

Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után. (Zsolt 42,2-3)

A corça egy kis szarvas. Sivatagi állatként nagyon érzékeny szaglása van, ami képessé teszi arra, hogy a vizet már mérföldekről megérezze, és megtalálja méterekkel a föld alatt. Még ha talál is a corça egy vízlelőhelyet, nem marad ott sokáig, továbbmegy. Mikor újra megszomjazik, másik helyet keres, hogy csillapítsa szomjúságát.
Néha túlságosan elkényelmesedünk a mindennapokban. Azt hisszük, minden rendben van, de ha nem keressük Istent új utakon, elmulaszthatjuk a hitbeli növekedés alkalmait. Elmulaszthatunk tapasztalatokat és tanulságokat, amiket csak az Istennel való közösségben élhetünk át, miközben az élő vízből iszunk (Jn 4,14).
Ahogyan a corça is mindig friss vizet keres, mi is elhagyhatjuk a lelki életünk komfortzónáját, és kereshetjük a növekedést Jézus Krisztus ismeretében és kegyelmében, minden nap kifejezve az Úr utáni vágyódásunkat.

Imádság: Istenünk, emlékeztess, hogy új utakon keressünk téged, és sose veszítsük el vágyódásunkat utánad! Újíts meg minket a te élő vizeddel, Jézus Krisztus által! Ámen.

Hogyan kereshetem ma Istent új utakon?
Francisco de Castro Maria (Luanda, Angola)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEM JUTNAK TISZTA VÍZHEZ!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2016 Szeptember
Ke Sze Cs Szo Va
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek