Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt hozzájuk: "Menjünk át a tó túlsó partjára!" El is indultak. Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar csapott le a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgyhogy veszélyben forogtak. Ekkor odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: "Mester, Mester, elveszünk!" Ő pedig felkelt, ráparancsolt a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett. Aztán ezt kérdezte tőlük: "Hol van a ti hitetek?" Ők pedig megrettenve és csodálkozva így szóltak egymáshoz: "Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?"
Lk 8,22-25.
JELENLÉT
Jézus kérdezte tőlük: Hol van a ti hitetek? (Lk 8,25)
Hirtelen lett sötét, elborult, ólmos fekete felhők gomolyogtak az égen. Villámok hadakoztak vadul, fényes kardjaikkal rongyosra szabdalták az ég vásznát. A viharban tehetetlenül vonagló fák egymás karjába kapaszkodva, néma alázattal a földig hajoltak, és kényszerű megalkuvással várták az égi háború végét.
Az autóban ülő utasaimon úrrá lett a félelem, s már világvégét jövendölő szavakat harsogtak rémülettől eltorzult hangon. De engem furcsa módon nem zavart semmi, különös és megmagyarázhatatlan béke és nyugalom áramlott át sejtjeimen. Nem én irányítottam a tudatommal, csak úgy jött, ahogy egy régen várt vendég és finoman szétáradt bennem, mint a tavasszal ébredő réten a harmatos virágok illata. Bárhová néztem, Istent láttam mindenben, a villámok perzselő lángnyelveiben, a sűrű, szinte átláthatatlan záporfüggöny apró gyöngyeiben, a fák burjánzó, kócos lombjai között, a szél tajtékos örvényeiben, s az esőtócsákkal telerajzolt utcákon fejvesztve menekülő emberek riadt szemében.
Igen, Istent láttam, mert Isten benne van, jelen van, ott van mindenütt és mindenben, földön és égen, a Napban, a Holdban, a csillagokban, a hegyekben, a völgyek mélyén a fagyban, a ködben, az alkonyatban, a téli csöndben, az őszi elmúlásban, a nyár melegében, s minden dobbanó szívben...
Imádság: Urunk, jó, hogy velünk vagy a viharokban is. Ámen.
Isten közel van hozzánk, itt a szívünkben, a viharok között is.
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)
