A karmesternek: Dávid zsoltára.
Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,
mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak,
amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.
Zsolt 19,1-6.
AZ ÚR DICSŐSÉGE
Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. (Zsolt 19,2)
Az egyik hétvégén elhatároztam, hogy kedvenc elfoglaltságomnak hódolok: hajnali kerékpártúrára indulok. Nagyon szeretem érezni a reggeli friss levegőt, nézni a füvön a harmatcseppeket, és hallgatni a madarak énekét. Felülve a kerékpárra azzal kezdtem, hogy hálát adtam Istennek mindazokért a csodálatos dolgokért, amelyeket megalkotott és megteremtett. Ekkor láttam meg a Napot, amint megjelenik a horizonton. Néhány percre megálltam, hogy részese lehessek a gyönyörű látványnak, és szemléljem az Alkotó művészetét. Milyen csodálatos, hogy Isten képes ilyen látványt alkotni! A fent idézett zsoltárvers jutott eszembe.
Gyakran túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy észrevegyük Isten alkotó munkáját. Annyira magukkal sodornak a napi teendőink, az élet nyüzsgése, hogy még egy pillanatra sem tudunk megállni, hogy befogadjuk mindazt, amit Isten alkotott: a mennyet és a földet. Amikor eléggé lelassítunk, hogy felfedezzük Isten keze munkáját, betölt a hála, és készek leszünk minden nap úgy élni, hogy csodálattal szemléljük Urunk dicsőségét.
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy megalkottad a csodálatos és fenséges mennyet és földet, hogy még jobban megismertesd magad velünk. Ámen.
Ma dicsőíteni fogom Istent a teremtés csodájáért.
Todd Diedrich (Wisconsin, USA)
