Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek. Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. Megalkotta Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat. Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.
1Móz 1,14-19.
SÖTÉTSÉG ÉS VILÁGOSSÁG
A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. (Jn 1,5)
Édesanyám a II. Világháború ideje alatt kamaszkorát élte Norvégiában. Ő mesélte el nekem, milyen volt felnőni egy megszállott országban. Többek között azt is említette, hogy éjszakánként milyen koromsötét volt. Mindenkinek el kellett sötétítenie az ablakokat, az utcai lámpák sem égtek, hogy ne váljanak az ellenséges bombázók célpontjává.
Egyik este életem egy igazán nehéz időszakában éppen imádkoztam. Hirtelen egy teljes sötétségben levő házat láttam képzeletben, amelyiken a redőnyök teljesen le voltak eresztve, de bent tökéletes világosság volt. Ekkor a redőnyöket felhúzták, és fény árasztotta el a sötétséget. A sötétség viszont nem hatolt be a világosságba.
A látomás megújította reménységemet. A kétségbeesés, amely rémisztően el akart nyelni, nem tudott győzedelmeskedni Jézus Krisztus szeretetével szemben. Ő bennem él, és körülvesz engem. Az élet küzdelmeit nem lehet kikerülni. Amikor viszont Jézus közelében maradunk, mindenféle körülmények között biztonságban vagyunk: "Akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk." (Róm 14,8)
Imádság: Köszönjük Jézusunk, hogy hordozol és mellettünk vagy a nehéz időszakokban is. Ámen.
A kétségbeesés soha nem győzheti le Krisztus szeretetét.
Elin Ulmo Hunnes (Volda, Norvégia)
