Azután Jézus így folytatta: "Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek."
Lk 15,11-24.
HAZATÉRÉS
Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. (Luk 15,20)
A feleségemmel kimentünk a repülőtérre a nagymama látogatásából visszatért lányunkért. Az érkezési oldalon a hosszú előtérben várakoztunk. A sokaság nőtt, ahogy az emberek összegyűltek, és aggódva kukucskáltak a csempézett alagútba, remélve, hogy megpillantják a szeretteiket.
Megkönnyebbülés és izgalom szabadult fel az arcokon, amikor megpillantották és üdvözölték az érkezőket. Miközben mindannyian izgatottan ide-oda sétáltunk, hogy észrevegyük hozzátartozónkat, megbizonyosodva, hogy biztonságban hazatért, elgondolkodtam Isten irántunk érzett szeretetéről.
Tudom, hogy Isten ugyanilyen vágyakozással figyel és vár ránk. Isten vágyik arra, hogy lásson, üdvözöljön és megtartson minket egytől egyig. Senki nem fog olyan mélyen, intenzíven szeretni minket, ahogy Jézus, aki odaadta magát értünk a kereszten. Megnyugodhatok annak tudatában, hogy ha néhány bűn, kísértés vagy tévedés elcsal is minket egy "távoli országba", mint a fiút a mai olvasmányban, a megbocsátás ígérete vár ránk, amikor visszatérünk Isten szerető karjaiba.
Imádság: Kedves Istenünk! Köszönjük a családunkat és a barátokat, akik szeretnek minket. Köszönjük a szeretetedet és jelenlétedet földi életünkben, és az ígéretet, hogy befogadsz minket az örök hazába. Ámen.
Isten mindig kész befogadni minket.
Joey Yow (Észak-Karolina, USA)
