Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.
Jak 5,13-15.
NEM VAGYOK EGYEDÜL
Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Zsolt 62,9)
A napom egészen jól telt, amíg el nem mentem a kórházba a szokásos kardiológiai kontrollvizsgálatra. Amikor az orvos befejezte a vizsgálatot, egyenesen közölte: "Egy nyitott szívműtétre van szüksége." Soha egyetlen szó sem vágott még ennyire mellbe - akkor sem, amikor 22 évesen, karácsony idején azt mondták, be kell vonulnom vietnami katonai szolgálatra. Akkor sem döbbentem meg ennyire, amikor 55 évesen, anyák napján megkaptam a parancsot iraki szolgálatra.
Sokféle gondolat futott át rajtam, miközben a feleségem vigasztalni igyekezett. Nagyon lesújtott voltam. Azokban a gyorsan múló percekben a hitnek még a csírája is eltűnni látszott a lelkemből.
Hamarosan magamhoz tértem, amikor bátorító telefonhívásokat kaptam barátaimtól, családtagjaimtól és gyülekezeti testvérektől. Imádságuk nem volt hiábavaló. Rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Eszembe jutott a Zsolt 46,2: "Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." Ez az ige újjáélesztette hitemet Megváltómban. Ő mindig megvigasztalt a szükség idején. Megtanultam, hogy ne kételkedjek az én Uram hatalmában - a körülmények ellenére sem.
Imádság: Istenünk, állítsd helyre hitünket, amikor legyőznek minket a megpróbáltatások. Ámen.
Gyülekezetem imádsága erőt adhat.
Santos Vega (Puerto Rico, USA)
