Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
Lk 24,28-35.
HAZAÉRKEZÉS
Jézus melléjük szegődött, és együtt ment velük. (Lk 24,15)
Gyönyörű kora őszi délután nyújtózik a tájon. A fák még őrzik zöld ruháikat, csak elvétve barnul erezett szoknyáik redőiben egy-egy folt. A félénk szellő szelíd keringőt járva cikázik a házak között. A szomszéd akácosban vidáman duruzsolnak a méhek, s a nap melege, gyöngéd érintéssel cirógatja a nyár illatát még magán viselő földet. Kerékpártúrára indulunk feleségemmel. A dűlőútra kifordulva észlelem, hogy egyre nehezebben tudom hajtani a pedált. Időközönként megszorul a csapágy, így nagyobb erőre van szükségem a tekeréshez. Pihenőket kell beiktatnunk, hogy én is és a bicikli is kibírjuk a betervezett 50 km-es távot. Már nem fordulunk vissza, ha lassabb tempóban is, de lekerekezzük az utat.
Életünkkel is van úgy, hogy néha könnyebb, máskor pedig nehezebb szakaszokba érkezünk, de bármennyire is fáradságos forgatnunk hétköznapjaink kormánykerekét, nem adjuk fel, mert tudjuk, hogy ha mindvégig létünk forrására, Jézusra irányítjuk a tekintetünk, akkor biztos támaszra lelünk.
Vörösben úszó óriás korong már a nap, alkonyodik, a levegő még langyos fuvallattal teker körénk sálat. Lassan hazaérünk, a csapágygörgők már haláltusájukat vívják, nagyokat reccsennek, és én is alig bírom szusszal. Pár méter csak a kapuig, öt, négy, három, kettő, egy, hazaértünk...Jézussal...
Imádság: Urunk, segíts rád irányítani tekintetünket! Ámen.
Jézusban biztos támaszra lelünk!
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)
