Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen." Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "URam, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?"
Mt 14,22-31.
KICSIT MÉLYEBBRE
De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! (Mt 14,27)
Kétéves lányom tétován állt a parton, a víz néhány centiméterre volt a lábától. "Félek" - mondogatta. "Semmi baj"- mondta nagynénje, "csak egy lépést tegyél!" Ekkor tett egy apró lépést. "Jól van" - csalogatta Nikki - "akkor most egy kicsit beljebb!" Aztán lépett még egyet, bizalommal kapaszkodva nagynénje kezébe. "Egy kicsit még mélyebbre, egy kicsit beljebb!" Néhány pillanat múlva kislányom győzedelmesen állt derékig a sekély vízben. "Bent vagyok!" - kiáltotta izgatottan.
Irigyeltem őt, és eszembe jutott, mily sokszor megfosztottam magam a győzelem ilyen érzésétől, mivel túlságosan féltem Jézust mélyebbre követni. Milyen gyakran maradtam inkább a bizonytalanság partján! Bizonytalanságaink sokszor indokolatlannak tűnhetnek, de mindenképp a parton marasztalnak, folyton mások negatív ítélkezésére emlékeztetve bennünket. De Krisztus nem ítél el minket. Nem akarja, hogy a parton maradjunk, hanem odahív, ahol az igaz bizalom és győzelem vár ránk. "Csak egy kicsit mélyebbre!" - mondja. Ugyanazt az örömöt szeretném érezni, amit a kétéves kislányom érzett, amikor ujjongva játszott a hullámokban: a félelmeimen, a kétségeimen és a bizonytalanságom felett aratott győzelem érzését. De ennek az örömnek az útja egy kicsit beljebb vezet.
Imádság: Urunk, adj nekünk bátorságot, hogy keresztény mivoltunkat mélyebben tapasztaljuk meg ma. Ámen.
Krisztussal győzhetünk félelmeinken és bizonytalanságunkon.
Sarah Reeves (Georgia, USA)
