Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: "Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül." Azután így szólt az Úr: "Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?"
Lk 18,1-7.
ISTEN "ZAKLATÁSA"
Ti, akik az Urat emlékeztetitek, ne legyetek némák! Ne engedjétek, hogy néma maradjon, amíg helyre nem állítja és dicséretre méltóvá nem teszi Jeruzsálemet a földön. (Ézs 62,6-7)
"Ó, légy szi\', Anya! Kérlek!" - mondtam. Amikor gyerek voltam, és azt akartam, hogy édesanyám igent mondjon, folyamatosan zaklattam őt. Sokszor mondta, hogy hagyjam abba a könyörgést, hallott már engem, és fontolóra veszi a kérésemet. Nekem azonban nehezemre esett csendben maradni; úgy tűnt, a természetem része, hogy esedezzem azért, amit akarok.
Néhány évvel ezelőtt az egyik gyermekem szenvedett, én pedig aggódtam. Állandóan imádkoztam érte. Nem tudtam elengedni. Aggódásom olyan hatalmas volt, hogy már azon gondolkoztam: most Istent biztosan az őrületbe kergetem, épp úgy, mint ahogy kisgyermekként az anyámmal tettem.
Aztán meglepetésemre és megkönnyebbülésemre felfedeztem Jézus példázatát a Lk 18,1-7-ben. Istent nem zavarják a folyamatos imáink. Milyen megnyugtató a tudat, hogy Isten azt akarja, vigyük elé az aggodalmunkat újra és újra! Azóta már megoldódott a helyzet, amiért úgy aggódtam. De, persze még mindig "zaklatom" Istent. Most mosolygok, és hálát adok az Úrnak, amiért engedi, hogy imában hangot adjak az aggályaimnak újra és újra.
Imádság: Atyánk! Köszönjük türelmedet. Enyhítsd a terheinket, ahogy eléd hozzuk őket imádságban. Ámen.
Isten mindig szívesen fogadja az imáimat.
Harriet Michael (Kentucky, USA)
