Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: "A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt." Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: "Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!" Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket." Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: "Egyiptomból hívtam el fiamat."
Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől. Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: "Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek."
Mt 2,1-18.
ÉRZELEMMENTES KARÁCSONY
Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. (Zsid 12,1-2)
Ha kihagyhatnék egy részt az Újszövetségből, akkor a Máté 2,16-18-ban található történet lenne az. Kíváncsi vagyok, hogy Máté miért tette bele, amikor Márk, Lukács és János képes volt elmondani az örömhírt ennek a szörnyű beszámolónak a beillesztése nélkül. Talán Máté nem akarta, hogy az érzelmességet összekeverjük a reménnyel. Isten késztette Mátét, hogy tegye bele ezt a történetet, hisz a későbbi olvasók olyan világban élnek majd, ahol a holokauszt, a kambodzsai és ruandai népirtások és Szíria könyörtelen háborúi valóság lesznek. Krisztus születése reményt ad az ilyen borzalmas események között.
Máté a karácsony érzelemmentes változatát nyújtja nekünk. Ez nem olyan karácsony, ami úgy tesz, mintha a gonosz nem létezne, vagy egy kis pihenőt ígér a gonosz elől a világban. Krisztus születése azt szemlélteti a számunkra, hogy noha a sátán beásta magát a világba, nem bízza azt a gondjaira. Tehát végső soron, bármennyire is megzavarja a karácsonyhoz kapcsolódó érzelmességemet, valóban hálás vagyok ezért a történetért. Azt mutatja, hogy a legsötétebb pillanatok ellenére Isten életet adott a reménynek Jézus Krisztuson keresztül.
Imádság: Urunk jöjj szívünkbe és a világba reményeddel! Ámen.
A világ fájdalmai között is reménységgel nézek Krisztusra.
Michael A. Macdonald (Észak-Karolina, USA)
