Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
Préd 3,1-8.
MINDENNEK MEGVAN AZ IDEJE
Megvan az ideje minden dolognak az ég alatt... Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. (Préd 3,1.4)
Amikor unokaöcsém felhívott, hogy 27 éves unokahúgom, Jen, hirtelen és váratlanul meghalt, egész testemben elkezdtem remegni. Jen olyan volt, mintha a lányom lett volna. A halála utáni szörnyű napokban azon gondolkodtam, fogok-e még valaha mosolyogni. Azt kívántam, bárcsak évekkel előrébb lennénk már az úton, ahol reményeim szerint már nem akkora a fájdalom. Szívem összetört, és nem voltam benne biztos, hogy valaha újra begyógyul a sebem.
A Prédikátor szerint életünk egyes szakaszai bánatot, míg mások örömet hordoznak. Amikor fájdalmak sújtanak, úgy érezzük, hogy életünket kegyetlen szenvedés tölti el. Képtelenek vagyunk ilyenkor arra gondolni, hogy ez a jövőben nem így lesz. Úgy érezzük, hogy a reménytelen szomorúság csapdájába estünk.
Habár még mindig hordozom szívemben az unokahúgom halála miatti szomorúságot, mégis képes vagyok újra mosolyogni és élvezni Isten áldásait, melyeket kegyelmesen kiáraszt rám. Isten igéje ad reménységet, hogy a szomorúság után elérkezik az öröm és az ünnep ideje. Emlékeztet, hogy Isten velünk van minden időben, és meggyógyít, hogy továbblépjünk. Nem leszünk örökké gyászban, és képesek leszünk újra örülni.
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy a fájdalom időszakában is közel vagy hozzánk, és reményt adsz a jövőre. Ámen.
Mivel Isten velem van, még a gyászban is lehet reménységem.
Lin Daniels (Massachusetts, USA)
