Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.
Róm 8,18-27.
ISTEN HALLJA IMÁNKAT
Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (Róm 8,26)
Bibliaóra vezetőnk egy listát készít imakéréseinkről, hogy így imádkozhassunk egymás különös szükségeiért. Legutóbb azért kértem imatámogatást, hogy Isten segítsen barátként tekinteni volt férjemre. Később elkezdtem aggódni, hogy rossz dologért imádkoztam, és hogy másokat is erre biztattam.
Nagy fejtörést okozott számomra ez a helyzet, ezért elmondtam félelmeimet Istennek. Róm 8,26 gondolatai jutottak eszembe, és újra hittem abban, hogy majd Isten rendbe teszi imádságomat. Isten folyamatosan változtat minket kapcsolatainkban. Azért imádkozom, hogy Isten akarata legyen meg, és szívem kész legyen követni őt, bárhová is vezessen.
Amikor nem tudom, hogy miért imádkozzam, bízom abban, hogy a Szentlélek közbenjár értem.
Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy mindig meghallgatod fohászainkat, akkor is, amikor nehezen tudunk imádkozni. Hálát adunk Jézus Krisztusért, akinek nevében imádkozhatunk: Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek... (Lk 11,2-4) Ámen.
Isten akkor is meghallgat minket, amikor nem tudjuk, hogy miért imádkozzunk.
Connie L. Miller (Indiana, USA)
