Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.
Zsolt 23.
"MI ATYÁNK..."
Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. (2Tim 4,7)
Ma tíz kilométert tűztem ki célul. Futás közben ezer és ezer gondolat szokott egymást váltva cikázni és kavarogni zabolázatlan tudatomban. A kora hajnali ébredés első pillanatai, a felkelő nap aranysárgába öltözött fénye, a szomszéd kakas kukorékolása, a konyhaablak függönyének lebbenése, és a napi teendők sorra helyet cserélnek egymással.
Most azonban kisöpröm a képeket és az egész táv alatt imádkozom. Langyos szellő szalad fel a Duna-töltés fövenyén és fon arcom köré sálat, apró bogarak szabálytalan alakzatban röpködnek előttem és öblös, mély baritonján megszólal egy hajó kürtje az alkony hálóköntösébe bújt Dunán. Könnyűnek érzem magam, mintha nem is én futnék, hanem a part menti tölgyek szaladnának el mellettem. Olyan dús, tiszta oxigénnel telített a levegő, hogy szinte beleszédülök. Élvezem a könnyed repülést, mindes egyes lépésben azt a csodás pillanatot, amikor mindkét láb elhagyva a földet, egyszerre van a levegőben.
Hamarosan célba érkezem, két játékos rétisas nyolcas köröket írva vad vijjogással üdvözli a befutót. Nem érzek fáradtságot, túlfutok a célvonalon, és hálát adva Istennek egy halk Ámennel befejezem mai utolsó "Mi Atyánkom..."
Imádság: Urunk, életpályánkon te kísérj minket és vezess a legjobb úton. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy... Ámen.
Istennel jutunk át a célvonalon, minden út végén.
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)
