Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abimeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment.
Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.
Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.
Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!
Az ÚRhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.
Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította.
Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.
Zsolt 34,1-8.
ÖRÖMTÁNC
Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. (Zsolt 34,2)
Egy szürke londoni délutánon a város egyik terén hallgattam a muzsikusok játékát. A körülállók lábukkal vagy az ujjukkal verték a zene ritmusát. A szemlélődők ide-oda hajladoztak, nyilvánvalóan mindenki érezte a késztetést a táncra, mégsem táncolt senki, talán mert nem akart nevetségesnek tűnni annyi idegen előtt. Azután az egyik férfi illendően meghajolt, megfogta a kislánya kezét, és elkezdett táncolni vele. A kislány vidáman illegett és topogott, nem zavarta a tömeg. Szemét az édesapjára szegezte, fesztelenül táncolt, az egymásban lelt örömük megvidámította a borús délutánt.
A tömegben lévőkhöz hasonlóan én is gyakran visszafogom magam az örömöm kifejezésében. Túlzottan is félek az emberek ítélkezésétől. A teljes szívvel való szolgálat könnyű, ha mások is így tesznek. De a Zsolt 34,2 azt mondja, hogy "Áldom az Urat mindenkor".
Ahogy az a kislány is fesztelenül táncolt az édesapjával, az emberek helyett mi is figyelhetünk csak az Istenre, és dicsérhetjük őt. Áldjuk ma teljes szívből az Urat!
Imádság: Drága Istenünk, teljes szívvel, szabadon és örömmel szeretnénk imádni téged. Segíts, hogy ne vegyük le tekintetünket rólad, és áldjunk téged mindenkor! Ámen.
Magasztalni akarom az Urat, mindegy, hogy ki figyel.
Elizabeth Syson (Arizona, USA)
