Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el.
Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át.
Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?
Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.)
Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől.
Zsolt 55,5-9.
AZ ÉLET VIHARAI
Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. (Zsolt 55,23)
Viharos nap volt. Mindenhol villámlott körülöttünk. Fújt a szél, esett és tornádó fenyegetett. A Georgia állambeli Athénban dolgoztam főiskola alatt a rádióállomáson. Az állomás igazgatója úgy fejezte be a reggeli híreket, mint máskor is: "Gyönyörű napunk van ma Athénban." Később találkoztam vele a bejáratnál és viccelődtem kicsit az éppen aktuális időjárási viszonyokról: "Hogy mondhatja, hogy gyönyörű napunk van ma Athénban?" A vállamra tette a kezét és ezt mondta: "Fiam, a II. Világháborúban én pilóta voltam. A háború elején lelőtték a gépemet, és a háború hátralevő részét hadifogolyként töltöttem. Ebben a megpróbáltatásban ígéretet tettem, hogyha hazatérek, akkor nem engedem többé, hogy bármi elrontsa a napomat. Minden nap gyönyörű itt Athénban."
Az évek során gyakran elgondolkoztam a szavain. Rájöttem, hogy az életünk viharaiban hajlamosak vagyunk elfelejteni azt a biztonságot, hogy Isten szeretetében élünk. Túl sokszor elfeledkezünk az áldásokról, a könyörületről, a kegyelemről és Isten szeretetéről, és az éppen aktuális viharra koncentrálunk. Elfelejtjük az Úrba vetni bizodalmunkat. Ma az élet viharai között visszaemlékezem az állomásigazgató szavaira, és hálát adok, hogy Isten velem van, hogy lecsendesítse a dühöngő viharokat.
Imádság: Drága Urunk, köszönjük, hogy az élet viharaiban vigyázol ránk és szeretsz bennünket. Ámen.
A viharok jönnek és mennek, de Isten szeretete nem változik.
Larry Wayne (Tennessee, USA)
