Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.

1Sám 16,1-13.

MEGLÁTNI A LEHETŐSÉGET

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! (Mt 7,1)

A növénynek csak két kis levele állt ki a koszos agyagedényből. Az egyik lomtalanító megkérdezte tőlem: "Elviszi?" Az első gondolatom az volt, hogy "még egy növényt"? Ezt a kis vézna valamit? Aztán eszembe jutott egy kis terület az ablakpárkányomon, ami pont megfelelő méretű az edény számára, úgyhogy hazavittem. Ha ez a növény meghal, semmit sem vesztek. Ahogy teltek a hónapok, megjelent egy levél, aztán még egy és egy újabb. A kis virág a meleg napfénytől és a locsolástól növekedésnek indult.
Amikor a virágzó növényre nézek, mindig eszembe jut, milyen könnyen hozok ítéletet a lehetőségekről, amik növényekben vagy akár emberekben rejlenek. Ilyeneket gondolok: "Ó, ő soha nem fog elérni semmit, nézzétek a tetoválásait!", vagy "Milyen esélyei vannak, ha ilyen otthonból származik?", vagy "Nem kéne felvennie őt, börtönből jött!".
Isten az emberek szívét nézi, nem a külső megjelenésüket vagy a körülményeiket. Jézus a Mt 7,1-ben emlékeztet minket arra, hogy ne ítéljük el az embereket. Ehelyett segíthetünk másoknak, hogy megtapasztalják Isten szeretetét, gondoskodását és kegyelmét - aztán hátraléphetünk és nézhetjük, ahogy megváltoznak.

Imádság: Ó, Urunk, segíts nekünk ma, hogy mások elítélése helyett úgy tekintsünk mindenkire, mint értékes, a képedre alkotott emberekre! Ámen.

Ma megpróbálok másokat Isten szemén keresztül nézni.
Nancy Clark (Michigan, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKIT ELÍTÉLTÜNK!