És ezt mondta Mózes Izráel fiai egész közösségének: Ezt a dolgot parancsolta az ÚR: Gyűjtsetek felajánlást magatok között az ÚRnak! Mindenki, akit a szíve arra indít, hozzon felajánlást az ÚRnak: aranyat, ezüstöt és rezet, kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt, vörösre festett kosbőröket, delfinbőrt és akácfát, lámpaolajat, balzsamot a fölkenéshez való olajhoz és a jó illatú füstöléshez; ónixköveket és foglalatba való drágaköveket az éfódhoz és hósenhez.
2Móz 35,4-9.
HÍVÁS MINDEN ÖNKÉNTESNEK
Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! (Ézs 6,8)
Ez az ézsaiási ige egyike volt azoknak az igéknek, melyek vággyal töltötték el édesanyám szívét, hogy misszionárius legyen. Sokszor hallottam a történetét, hogyan kapta az elhívását fiatal lányként, hogy távoli országokban prédikáljon. De egy nagyon szegény, iskolázatlan családból származott. Tulajdonképpen ő volt az első ember a családban, aki leérettségizett a középiskolában. Mindezek ellenére engedelmeskedett Isten hívásának, ápolónőnek tanult, és ott találkozott egy fiatal orvostanhallgatóval, akinek szintén külföldi misszióra volt elhívása.
Bár elég ismerős számomra ez az ige, múlt vasárnap egy új értelmet nyert: Isten önkénteseket használ! Akár gazdag valaki vagy szegény, tanult vagy iskolázatlan, Isten örömmel fogadja a szolgálatra kész önkénteseket. Isten munkáját bárki végezheti.
A mai olvasmányban Mózes azt mondja Izráel gyermekeinek, hogy mindenki, akinek kész a szíve, hozzon felajánlást az Úrnak egy különleges célra. "Mindenki, akit arra indít a szíve" (2Móz 35,5). Hát nem csodálatos? Isten önkénteseket használ, és elképesztő feladatokat ad nekik.
Imádság: Kegyelmes Mennyei Atyánk, adj nekünk kész szívet, hogy szolgáljunk téged! Fiad nevében kérünk! Ámen.
Ha önként jelentkezem, Isten feladatot ad.
Harriet Michael (Kentucky, USA)
