A filiszteus Góliát is elindult, és egyre közelebb jött Dávidhoz, és előtte ment a fegyverhordozója. Amikor a filiszteus rátekintett, megvetően nézett Dávidra, mert fiatal volt, pirospozsgás és jó megjelenésű. És ezt kérdezte a filiszteus Dávidtól: Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? És szidni kezdte a filiszteus Dávidot Istenével együtt. Ezt mondta a filiszteus Dávidnak: Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak! Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az ÚR, leváglak és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben. És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR. Mert az ÚR kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket. Amikor a filiszteus nekikészült, és egyre közeledett Dávidhoz, Dávid is kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé. Belenyúlt Dávid a tarisznyájába, kivett belőle egy követ, a parittyájával elröpítette, és úgy homlokon találta a filiszteust, hogy a kő belefúródott a homlokába, és arccal a földre zuhant. Dávid tehát erősebb volt a filiszteusnál, bár csak parittyája és köve volt. Legyőzte a filiszteust, és megölte, pedig nem volt kard Dávid kezében. Azután odafutott Dávid, rálépett a filiszteusra, fogta annak a kardját, kihúzta a hüvelyéből, megölte vele, és levágta a fejét. Amikor látták a filiszteusok, hogy meghalt a vitézük, megfutamodtak.
1Sám 17,41-51.
KIRE HALLGATOK?
Dávid így felelt: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. (1Sám 17,45)
Amikor Dávid Góliáttal küzdött, választhatott: elhiszi Góliát gúnyszavait vagy Isten ígéretében hisz. Dávid Istent választotta, ahogy a mai igében látjuk, Góliát pedig fejét vesztette.
Minden nap választás elé kerülünk, hogy mely üzeneteket hisszük el: a körülöttünk lévő világból érkezőket, vagy azokat, melyek Istenünktől valók. Amikor úgy érzem, hogy a világ azt mondja, hogy vesztes vagyok, értéktelen csődtömeg és senki sem szeret, akkor Isten megvéd: "A gyermekem vagy, feltétel nélkül szeretlek téged." "Nincs munkád, éhezni fogsz!" - jönnek ismét a kétkedés szavai. De Isten azt mondja: "Gondoskodom rólad!". Amikor ezt halljuk: "Hat hónapod van hátra az életből!", Jézus emlékeztet: "Bennem örök életet nyertek!" Amikor egy belső hang zaklat: "Tékozló gyermekeid elvesznek!", akkor Isten reményt ad: "Haza tudom őket vezetni."
Amikor teljesen elhagyottnak érezzük magunkat, Jézus szavai emlékeztetnek: "én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,20) Választhatunk: melyik üzenetben hiszünk: a gúnyszavakban, melyek kétkedéseinket visszhangozzák, vagy az Isten szeretetéből fakadó ígéretben.
Imádság: Atyánk, segíts hangodra figyelni, mely a Szentírásból, más hívőktől és a Szentlélektől érkezik hozzánk. Ámen.
Bízhatom Isten ígéretében ma és minden napon.
James N. Watkins (Indiana, USA)
