2017. február 16. csütörtök

Jézus mondja "Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

Mt 6,25-34.

ISTEN FIGYEL

Az Úr védelmez téged, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. (Zsolt 121,5)

Harminc évvel ezelőtt súlyos sztrókot kaptam. Csak 52 éves voltam, és jó egészségnek örvendtem. Az agyvérzés teljesen lebénított nyaktól lefelé, és sem beszélni, sem enni nem tudtam. Két perc alatt megváltozott az életem.
A következő évet azzal töltöttem, hogy valamit megpróbáljak visszaszerezni abból, amit elvesztettem. Isten szemmel tartott. Egy nyáladzó, mozdulatlan, géppel lélegző személy voltam, de Isten segítségével képes lettem lélegezni és a fejemet mozgatni. Egyévi kemény munka után hazamehettem. De mi várt rám következő lépésként? Egész nap TV-t nézzek vagy zenét hallgassak? Az első néhány évben ezt tettem, de ez nem mozgatta meg eléggé az elmémet. Isten újra rám figyelt, és egy baráton keresztül megadta a módját, hogy nagyobb önállósággal élhessek. Most már tudom irányítani a tolószékemet a fejemmel és a fejtámaszommal. Ennek a történetnek minden betűjét és szavát a szemeim segítségével írtam.
Isten figyel minket, és látja, mire van szükségünk, akár egy másik személyre vagy egy gépre, amely segít kifejezni a gondolatainkat.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy figyelsz ránk a szükség idején. Ámen.

Isten ma is szemmel tartja az életem.
Gail Babula (New Jersey, USA)

IMÁDKOZZUNK A LEBÉNULT BETEGEKÉRT!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2017 Február
Ke Sze Cs Szo Va
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 1 2 3 4 5

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek