2017. február 21. kedd

Jézus szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged." Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

Lk 2,41-52.

AZ ATYA DOLGA

Nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai? (Lk 2,49 Károli)

Amikor Anna prófétanőről olvastam, lelkiismeret furdalásom támadt. Az özvegy Anna "nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal." Én is özvegy vagyok, de még soha nem töltöttem el egy egész napot imádkozással, főleg nem böjtöléssel. Mulasztottam Istennel szemben? Ahogy tovább olvastam, rábukkantam a tizenkét éves Jézus történetére, aki egy jeruzsálemi családi utazás alkalmával eltűnt. Három nappal később, amikor a szülei megtalálták a templomban, és magyarázatot követeltek, Jézus egyszerűen így válaszolt: "nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?"
Úgy van! - gondoltam. Még ha nem is imádkoztam éjjel-nappal, mint Anna, mégis foglalkoztam Atyám dolgaival. Az Atya dolgaival foglalkozni azt jelenti, hogy reagálunk a Szentlélek vezetésére. Ezt én is megtehetem, ha követem Jézus példáját. Ha időt szánok az imádságra, az elmélkedésre és az igére, megértem az utat, amit Isten közöl velem. És hitben cselekedve a Szentlélekre bízom magam, hogy vezessen az Atya dolgaiban.
Isten fontos feladatokat ad mindnyájunknak. Minden nap kérhetjük Isten útmutatását, és követhetjük abban a hitben, hogy "aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi azt." (Fil 1,6)

Imádság: Köszönjük Atyánk, hogy vezeted lépteinket, hogy életünk tükrözze a te dicsőségedet. Ámen.

Hogyan tudnék ma az én Atyám dolgaival foglalkozni?
Laura L. Bradford (Washington, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÖZVEGYEKÉRT!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2017 Február
Ke Sze Cs Szo Va
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 1 2 3 4 5

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek