Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen." Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "URam, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" És amint beszálltak a hajóba, elült a szél.
Mt 14,22-32.
A HIT EGYSZERŰ CSELEKEDETE
Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? (Mt 14,30-31)
Ha dolgaink jól alakulnak, könnyű örvendezni és hinni Isten jóságában. Az igazi próba akkor jön, amikor a jó szerencsénk vagy a boldogságunk hirtelen megváltozik, amikor az élet, a viharos tengerhez hasonlóan, úgy tűnik, ellenünk fordul.
Mindannyian keresztülmegyünk ilyen megtapasztalásokon: csalódás, kiábrándulás, a veszteség vagy a cserbenhagyás fájdalma, a betegség gyötrelme, az idős kor sebezhetősége. Ezek közül bármelyik beletaszíthat az aggódás és kétségbeesés állapotába. Amint Péter a mai olvasmányunkban, mi is elmerülhetünk és kételkedhetünk Isten védelmező gondoskodásában.
Tanulhatunk Pétertől, ahogy Jézushoz kiáltott. Még ha hozzá hasonlóan tétovázunk is, kinyújthatjuk a kezünket afelé, aki lecsendesítette a vizeket (Mt 8,26). Lehetnek bármilyen fenyegetőek és kuszák a körülményeink, a szerető jó pásztor ismer minket, és megígérte, hogy vezet és megvédelmez, még ha a halál árnyékának völgyében járunk is (Zsolt 23,4).
Erre emlékezve felbátorodhatunk, hogy hitben cselekedjünk, és imádságban Istenhez forduljunk. Isten segít a kihívásainkat új és reményteljes módon kezelni.
Imádság: Istenünk, segíts túllátnunk lehetőségeinken, és bízni, hogy egy sokkal jobb utat mutatsz számunkra. Ámen.
Krisztussal minden elképzelhető problémával szembenézhetek.
Carel Anthonissen (Fokváros, Dél-Afrika)
