De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.
Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.
Ézs 43,1-4.
EMLÉKSZEL RÁM?
De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1)
A férjemmel mindketten nyugdíjas pedagógusok vagyunk. Néha odajönnek hozzánk volt tanítványok, hogy "tetszik rám emlékezni?" Legtöbbször emlékszünk a nevekre, de nem mindig, hiszen évek óta nem találkoztunk, és több ezer diákot tanítottunk a sok-sok év alatt.
A diákok arcára sokszor szomorúság és csalódottság ül, ha nem jut eszünkbe a nevük, és ez minket is nagyon bánt. Amikor viszont eszünkbe jut a név, látjuk az örömöt az arcokon, és a csillogást a szemekben. Felidézzük az osztálytermi emlékeket, és látjuk a diákjainkon, milyen jó érzés, ha ismerik, és nem felejtik el az embert.
Csodálatos, hogy Isten soha nem felejt el egyikünket sem. Bár mindannyian csak egy vagyunk a sok milliárdból, Isten mindig pontosan tudja, kik vagyunk. Nem számít, milyen messzire kóborolunk, vagy mennyi ideig vagyunk távol Istentől, ő emlékszik ránk, szeret, és a nevünkön szólít minket.
Imádság: Teremtő Istenünk, köszönjük, hogy te tökéletesen ismersz, és szeretsz minket. Ámen.
Isten mindig fog rám emlékezni.
Janet Holloway-Bergman (Missouri, USA)
