2017. április 6. csütörtök

Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!
A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. Ekkor megszólaltam:
Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim!
És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról.
Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.
Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!
Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!
Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon.

Ézs 6,1-10.

A LEGROSSZABB NAPOM

Itt vagyok, engem küldj! (Ézs 6,8)

Afrikai missziós munkám legrosszabb napjának reggelén korán keltem. Több órát autóztam, míg eljutottam a bozótba. Többször is eltévedtem, mire végül megtaláltam a templomot, ahol tanítanom kellett. Annak ellenére, hogy elkéstem, több órát kellett várnom, mire lassan összejött a gyülekezet, és egy nagy fa alatt énekelni kezdtek az emberek. Amikor végre beszélni kezdtem a csoporthoz, a lecke, amiből készültem, darabokra esett. A tömeg úgy tűnt, unatkozik, és azon töprengtem, vajon a tolmácsolás érthető-e. Amikor végül hazaértem aznap éjjel, álomba sírtam magam, azt gondolva: "Uram, mit keresek én itt?"
Néhány héttel később visszatértem ugyanabba a faluba. Csapatomból az egyik hölgy beszélgetett egy helyi férfival. "Keresztény vagyok." - mondta a férfi. "Nagyszerű!" - mondta a hölgy. "Mióta keresztény?" "Három hete." - felelte a férfi. "Valóban? És hogyan lett keresztény?" - kérdezte az asszony. A férfi áthelyezte testsúlyát a mankójára, majd felemelte karját és rám mutatott, ahogy beléptem a táborba: "Az a férfi jött."
Abból, amit a legrosszabb napomon éreztem, megtanultam Ézs 6,8 leckéjét. Az eredményem vagy a kudarcom Isten követőjeként vajmi kevéssé függ képességemtől, minden azon múlik, hogy rendelkezésre állok-e. A betakarítás Isten dolga, Jézus egyszerűen arra hívott el, hogy szórjam a magot. (Mk 4,26-29)

Imádság: Urunk, segíts emlékeznünk, hogy a hűség és az odaszánás fontosabb, mint az eredmény vagy a képesség. Ámen.

Az a siker, ha Isten igéjét kész vagyok továbbadni.
Bryan Brigham (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK A FRISS HÍVŐKÉRT!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2017 Április
Ke Sze Cs Szo Va
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek