Azután Jézus így folytatta: "Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek." "Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott."
Lk 15,11-32.
KRISZTUS ILLATA
Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők és az elkárhozók között. (2Kor 2,15)
Egy helyi missziós munkában vettem részt. Legelevenebb emlékeim arról a helyről a különböző illatok, amelyeket ott éreztem. A vendégek érkezése előtt az aznapi ebéd illata járta át a levegőt. Majd minden egyes érkezőt egy nagy öleléssel köszöntöttünk. Néha a frissen mosott haj illatát élvezhettem. Mások az esti tábortűz illatát hordozták magukon. Viszont egyesek mellett megállva a cigaretta erőteljes szagát, vagy az alkohol áporodott illatát éreztem. Amikor ilyen szag kezdett terjengeni, úgy éreztem, hogy hátrébb kell lépnem. Mégsem tettem, mert nekik éppen úgy egy ölelésre, vagy néhány szóra volt szükségük, néha pedig azt kérték, hogy imádkozzam értük.
Múltkor újra elolvastam a tékozló fiú példázatát, amely személyesen megérintett. Amikor ahhoz a részhez értem, ahol az apa szenvedélyesen megöleli fiát, elképzeltem, hogy a disznók szaga még biztos érezhető volt. Az apa ezzel mit sem törődött, nem lépett hátrébb. Futott, hogy átölelje fiát. Sőt, előhozatta a legszebb ruháját, hogy fiát azzal takarja be. A legjobbal fedte be a legrosszabbat. Ezt teszi Krisztus mindnyájunkért.
Imádság: Megváltónk, köszönjük megbocsátó kegyelmed, amellyel folyamatosan elhalmozol bennünket. Ámen.
Krisztus szeretetét oszthatom meg, ha egy barátot átölelek.
Valerie L. Runyan (Új-Mexikó, USA)
