A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
Zsolt 139,1-18.
MINDEN HIBÁMMAL EGYÜTT
Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. (Zsolt 139,14)
Amikor a középiskolát kezdtem, egy étkezési rendellenességet diagnosztizáltak nálam. Több mint két évig utáltam a testemet. Ebben az állapotban lehetetlen volt elhinni, hogy Isten a képmására teremtett, vagy, hogy Isten úgy szeret engem, ahogy vagyok.
Amikor végre a gyógyulás útjára léptem, lassan kezdtem megérteni, hogy mindenki Isten tökéletes képmására teremtetett. Az évek során megtanultam, hogy minden egyes dolog, amit Isten teremtett, szép és csodálatos, beleértve mindnyájunkat. Mindünknek vannak hibái és bizonytalanságai, de Isten nem hibázik. Olyanok vagyunk, amilyennek Isten szánt minket. Tehát ahogy járjuk az élet útját, arra kell gondolnunk, hogy Isten pontosan úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Isten alkotásai csodálatosak, és ő szeret és elfogad minket minden hibánkkal együtt. Isten segítségével úgy szerethetjük önmagunkat és másokat, ahogyan Isten szeret minket.
Imádság: Kegyelmes Istenünk! Köszönjük, hogy szeretsz és elfogadsz minket, bármi is történjék. Segíts emlékeznünk, hogy szereteted végtelen! Ámen.
Isten szeret engem, bármi is történjék.
Ashley Oliver (Virginia, USA)
