Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: "Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani." És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: "Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére."
Mk 14,3-9.
SEMMIT SEM MEGTARTVA
Odament egy asszony, akinél valódi és drága nárdusolaj volt egy alabástromtartóban, és az alabástromtartót feltörve, ráöntötte az olajat Jézus fejére. (Mk 14,3)
A fiamtól kaptam egy nagy üveggel a kedvenc kölnimből. Mint egy kincsre, úgy vigyázok rá. Ahogy múlnak a hónapok, épp csak egy kicsit használok belőle, mert azt szeretném, hogy minél tovább tartson. A mai igében szereplő asszony azonban egy percig sem aggódott a drága parfümje miatt. Feltörte az üveget, és a drága olajat az utolsó cseppig Jézusra öntötte.
Gyakran mondjuk, hogy egészen Istennek adjuk magunkat, de rendszerint szabályozott módon tesszük. Egy kicsit ideöntünk, egy kicsit pedig oda, azt gondolva, hogy sokan látják jó cselekedeteinket, és dicsőítik Istent (Mt 5,16). Isten minden figyelmünket kéri, a lényegünket, képességeinket, tehetségünket és gondolatainkat - mindent, amik vagyunk.
Az igében szereplő asszonyra nem azért emlékezem, mert drága ajándékot adott, vagy mert emberséges volt, hanem azért, mert eltörte az üveget, és az egész tartalmát Jézusra öntötte. Nem tartott vissza egy cseppet sem.
Amikor Istennek adjuk magunkat, megfizethetetlen ajándékot ajánlunk fel. A kérdés csak az, hogy félig adjuk magunkat neki, vagy pedig egész valónkat megnyitjuk Isten előtt.
Imádság: Atyánk, köszönjük becses ajándékod, Jézus Krisztust. Segíts megnyílnunk és magunkat neked adnunk! Ámen.
Ma igyekszem teljesen Istennek szolgálni.
David J. Schreffler (Pennsylvania, USA)
