Mózes folytatta a beszédet egész Izráelhez e szavakkal. Ezt mondta nekik: Százhúsz esztendős vagyok már, nem tudok tovább veletek együtt járni-kelni. Az ÚR is megmondotta nekem: Nem kelhetsz át a Jordánon! Az ÚR, a te Istened maga kel át előtted, és kipusztítja azokat a népeket, és te meghódítod őket. Józsué kel majd át előttetek, ahogyan megmondotta az ÚR. Úgy bánik el azokkal az ÚR, ahogyan elbánt Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és országukkal, amikor elpusztította őket. Hatalmatokba adja őket az ÚR, ti pedig mindenben úgy bánjatok el velük, ahogyan megparancsoltam nektek! Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Akkor odahívta Mózes Józsuét, és ezt mondta neki az egész Izráel előtt: Légy erős és bátor, mert te fogsz bemenni ezzel a néppel arra a földre, amelyet az ÚR esküvel ígért oda atyáiknak, és te osztod azt fel majd köztük. Maga az ÚR megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!
5Móz 31,1-8.
RÓKA BÖLCSESSÉG
Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged. (Zsid 13,5)
Amint óvatosan hajtottam a hosszú kocsifelhajtómon, megláttam egy sovány vörös rókát, amint a bozótosban ülve őrizte három civakodó kölykét. Mivel nem akartam rájuk ijeszteni, lehúzódtam, miközben a játékos trió tagjai egymáson bukfenceztek a poros felhajtón, látszólag megfeledkezve anyjuk jelenlétéről. Ő pedig állandóan rajtuk tartotta a szemét, miközben türelmesen követte őket.
Aztán eszembe jutott, hogy ebben a pillanatban a gondos rókaanya mennyire jól tükrözi Isten irántam való törődését. Az anya teljes szabadságot adott gyermekeinek egy ismeretlen területen, miközben csendesen mindvégig jelen volt, hogy útjukat egyengesse. A mai igeszakasz arról az időszakról szól, mielőtt Józsué lett Izráel vezetője. Mózes a törvényről beszél, és sürgeti a népet, hogy teljességgel bízzon Istenben. Isten megígérte, hogy nem hagy el bennünket, és nem mond le rólunk. Mégis, hányszor próbáltam magam megbirkózni valamivel, Istent figyelmen kívül hagyva. Annyira elfoglalt voltam, hogy nem láttam mennyei Atyámat, aki segítségét ajánlja?
Számomra az a róka Isten végtelen törődésének pici jelképe volt. Ráébredtem, hogy bármilyen kihívás és változás jön az életben, bízhatunk Isten hűséges szeretetében és jelenlétében.
Imádság: Istenünk, adj kegyelmet, hogy napjainkat abban a bizonyosságban élhessük, hogy te mindig hűségesen velünk vagy! Ámen.
Isten őrző jelenléte szabadságot ad nekem.
Gael Stuart Phaneuf (Colorado, USA)
