2017. július 30. vasárnap

Élt Úc földjén egy Jób nevű ember, aki feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat. Hét fia és három leánya született neki. Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz pár ökör és ötszáz szamár volt a jószága, és igen sok szolgája volt. Ez az ember tekintélyesebb volt minden keleti embernél. Fiai lakomát szoktak tartani odahaza, mindegyik a maga napján. Ilyenkor üzentek három nőtestvérüknek, és őket is meghívták, hogy velük együtt egyenek és igyanak. Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal.
Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is. Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. A Sátán így felelt az ÚRnak: Nem ok nélkül féli Jób az Istent! Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá arra, amije van, majd káromol még téged! Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elől.
Egyszer, amikor Jób fiai és leányai lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük házában, hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhákkal szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek. De a sébaiak rájuk rontottak, és elvitték azokat, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Istentől tűz hullott az égből, amely megégette, és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: A káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken, és elvitték azokat, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Fiaid és leányaid lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük házában. De hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen.

Jób 1,1-21.

VESZTESÉGGEL SZEMBENÉZNI

Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve! (Jób 1,21)

Az ultrahang technikus végighúzta a hasamon a készülék fejét, majd aggódó arccal azt mondta: "Sajnálom, de nincs szívhang. A baba meghalt." A szívem összeszorult, miközben könnyek gördültek végig az arcomon. Bólintottam, jelezvén, hogy megértettem, habár egyáltalán nem tudtam, mi történik.
Ez a veszteség közelebb hozta hozzám Jób történetét. Gazdag ember volt, akinek számos szolgája, háziállata és 10 gyermeke volt, és megbecsülték a közösségben is. A mai igeszakasz szerint Jób hűségesen követte Istent, ő pedig Jóbot feddhetetlennek és egyenesnek találta. Mindezek ellenére Jób egyszerre mindent elveszített. Azonban bánata közepette is maradt hite a dicsőítésre. Életének legmélyebb pontján a porba hullott Isten előtt, és azt mondta: "Áldott legyen az Úr neve!"
Senki sem érti a tragédiák okát, de mindnyájunkkal megtörténhetnek. Kisbabám elvesztése után számos hónapot töltöttem bánatban és imával. De végül sikerült elfogadnom azt, ami történt. Ezen a ponton együtt tudtam Jóbbal mondani: "Áldott legyen az Úr neve!" És megköszöntem Istennek mindazokat az áldásokat, amelyeket kaptam!

Imádság: Atyánk, köszönjük áldásaidat. Segíts, hogy akkor is tudjunk téged dicsőíteni, amikor gyászolunk! Ámen.

Bánatomban és örömömben is Istent fogom dicsőíteni.
Sarah Lyons (Kansas, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK GYERMEKÜKET GYÁSZOLJÁK!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2017 Július
Ke Sze Cs Szo Va
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek