2017. augusztus 12. szombat

Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a harmadik égig. Én tudom, hogy az az ember - hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; ha csak az erőtlenségeimmel nem. Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.

2Kor 12,1-10.

MENJ TOVÁBB!

Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére. (Zsid 12,1-2)

16 évesen csatlakoztam egy kerékpártúrához, mely Hollandián, Anglián és Franciaországon át vezetett. Hollandiát teljesíthető terepnek találtam, de az angliai hegyek nagyon megterhelőek voltak. Igazából nem készültem fel eléggé a napi 50-80 kilométeres távokra. Gyakran egyedül lemaradva tekertem, különösen a meredek emelkedőkön. Amikor az útitársaim megálltak egy-egy gyors pihenőre, figyelték a közeledésemet, és azt kiáltották "Gyerünk, Jane! Ne állj meg!"
Ma, ha lemaradásaim vannak, vagy kimerítenek a kihívások, Isten az, aki bátorít. De Isten több mint lelkesítő. Ő az én erőm és gondviselőm. Amikor Istenhez imádkozom, hogy segítsen tovább menni, ami pillanatnyilag bizonytalannak tűnik, az egyszerűvé és lehetségessé válik.
Bátorítást jelent számomra, amit a Zsid 11-ben olvasok mások hitéről. Pál apostolnak szóló szavak is bátorítanak: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12,9) Minden megpróbáltatás lehetőség az igyekezet és odaszánás gyakorlására. A folytatáshoz mindig erőt meríthetünk, ha Jézus szenvedéseiben való kitartására gondolunk.

Imádság: Istenünk, köszönjük a lehetőségeket, amikor a kitartást gyakorolhatjuk. Segíts nekünk még kitartóbbnak lenni, hogy hitünk erősödhessen. Ámen.

Képes vagyok megtenni a távot, ha Isten az erősségem.
Jane Compton (Oregon, USA)

IMÁDKOZZUNK A KERÉKPÁROSOKÉRT!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2017 Augusztus
Ke Sze Cs Szo Va
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek