Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk. Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre. Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által. Történt ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház tulajdonosának a fia, és betegsége olyan súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett. Az asszony így szólt Illéshez: Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat? Ő ezt mondta neki: Add ide a fiadat! És elvette az öléből, felvitte a felső szobába, ahol lakott, és az ágyra fektette. Majd az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: Istenem, URam! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?! Azután háromszor ráborult a gyermekre, és így kiáltott az ÚRhoz: Istenem, URam! Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe! Az ÚR meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt. Ekkor Illés fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!
1Kir 17,8-24.
DÖNTÉSEK
A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40)
Amikor látok az utcán egy kéregetőt, könnyű kifogást találni, hogy ne álljak meg. Lehet, hogy nem biztonságos megállni. Nem biztos, hogy nélkülözni tudom azt a pénzt. Mi van, ha ez az ember egy csaló? Sokkal könnyebb és biztonságosabb - azt gondoljuk - elmondani egy imát ezekben a helyzetekben. De néha még azt is elmulasztjuk megtenni.
Ahogy az olvasmányunk írja, hosszú idővel ezelőtt egy özvegynek csak annyi lisztje és olaja volt, hogy megsüsse az utolsó étket magának és fiának. A semmiből érkezett egy férfi, aki arra kérte, hogy süssön kenyeret neki. Az özvegy megtette, amit kért. Közülünk hányan tennének így? Biztos vagyok benne, hogy szeretnénk azt gondolni, hogy igen, mi megtennénk, de kérdezzük meg magunktól, egy héten hányszor kérnek minket valami sokkal könnyebbre, és visszautasítjuk azt.
Az asszonynak mérhetetlen áldásban volt része a nagylelkűségéért, Isten életben tartotta őt az éhínség idején. Később a férfi visszafizette neki jócselekedetét, mivel Istent arra kérte, hogy támassza fel a halott fiát, amit ő meg is tett. Isten választások elé állít minket mindennap. Döntsünk bölcsen!
Imádság: Istenünk, adj szemeket, hogy észrevegyük a szükségben lévőket, és adj bátorságot a segítéshez. Ámen.
Amikor másoknak segítek, Krisztusnak segítek.
Jim Weems (Mississippi, USA)
