De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.
Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.
Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.
Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!
Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged!
De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az URat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.
Zsolt 73,23-28.
EGY FINOM HATÁRVONAL
Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! (Zsolt 73,26)
Láttam, hogy az édesanyám önállósága évről-évre csökkent, ahogy idősödött. Ahogy romlott a hallása, nem tudott többé rádiót hallgatni vagy tévét nézni. Egy stroke csökkentette a látóképességét is, így nem lelhette többé örömét a varrásban, és abbahagyta az írást és olvasást is. Egy csípőtörés, nehézlégzés, szívprobléma - a függetlensége minden egyes nappal csökkent. Nagy erőkkel próbálkoztam rendbe hozni, igazgatni a dolgokat, javítani a helyzeten, vásárolni, vagy másban segíteni. Számomra ez egy elkeserítő harc volt. És semmi sem változott.
Isten segítségére volt szükségem, hogy észrevegyem a finom határvonalat a gondoskodás és az elkerülhetetlen megállítása között. Idővel úgy tekintettem édesanyám veszteségeire, hogy azok az ő útjának részei. Nagyon nehéz volt, de rájöttem, hogy nem tudok mindent kontrollálni az ő helyzetében, és bíznom kell Istenben, hogy ő átsegíti mindezeken. És ő megtette. A zsoltáros írja: "Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem" (Zsolt 71,18). Az édesanyám Istenben bízott minden pusztító vesztesége közepette; és én is próbáltam, még ha tökéletlenül is, elfogadni az ő veszteségeit, és Istenben bízni.
Imádság: Drága Istenünk, adj nekünk bölcsességet, hogy elengedjük és rád bízzuk azokat, akiket szeretünk! Ámen.
Isten átsegít minket a nehéz helyzeteken.
Beverly Taylor (Colorado, USA)
