Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz.
Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát.
Ézs 35,1-2.
A SIVATAGI LILIOM
Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy is. (Mt 6,28-29)
Amikor ellátogattunk Ajo településre Arizonában, elmentünk a város déli részén egy sivatagi kirándulásra. Azon a helyen megpillantottuk a sivatagi liliomot, vagy angolról fordítva ajo liliomot. Gyönyörű virága van, olyan, mintha a húsvéti liliom kistestvére lenne. Kizárólag Amerika délnyugati részén és Mexikó északi részén honos. A spanyolok ajo liliomnak hívták, mivel az őslakosok a hagymájából ételt készítettek, aminek olyan íze volt, mint a fokhagyma (spanyolul: ajo).
Amikor ránéztem erre a gyönyörű növényre, amely egy ilyen száraz, homokos környezetben virágzik, rácsodálkoztam, Isten hogyan teremt szépséget a legsanyarúbb helyeken is.
Isten az életünkbe ugyanígy szépséget hoz. Akár a fájdalom, magány és kétségbeesés sivatagában vagyunk, Isten emlékeztet bennünket arra, hogy virulni tudunk ott, ahová helyezett minket, és felebarátainkkal megoszthatjuk hitünk szépségét. Ha Istennek szenteljük életünket, képesek leszünk saját rútságunkon túl Isten szépségét meglátni önmagunkban és a világban is.
Imádság: Drága Urunk! Emlékeztess minket, hogy ahol mi rútságot látunk, te ott szépséget látsz; ahol mi félelmet látunk, te ott reményt látsz! Ámen.
Isten bárhol képes a szeretet kivirágoztatására bennem!
Ken Claar (Idaho, USA)
