Zsoltár. Ének szombatnapra.
Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges,
hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel
tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!
Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok.
Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid!
Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg.
Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk.
De te, URam, magasztos vagy örökké!
Mert ellenségeid, URam, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind.
De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem.
Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok.
Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.
Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.
Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,
és hirdetik: Igaz az ÚR, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!
Zsolt 92.
SOSEM TÚL IDŐS
Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak. (Zsolt 92,15)
Több hónappal ezelőtt még egy zongorista csatlakozott a gyülekezeti kórushoz, így már négyen lettünk. Elbátortalanodtam, feleslegesnek és megalázottnak éreztem magam. "Tényleg, 61 évesen nyugdíjba kellene mennem?" - kérdeztem Istent. Aztán, amikor a nővéremnek segítségre volt szüksége a műtéte után, úgy döntöttem, hogy átmegyek egy másik gyülekezetbe, ahol korábban kezdődtek az istentiszteletek.
Csupán egy hónap telt el, amikor közölték, hogy ez a kis gyülekezet azt tervezi, indít egy kórust. Azonnal tudtam, hogy Isten engem hív. Felajánlottam, hogy leszek a zongorista, és nagyon élvezem azóta is, hogy a kórusban szolgálhatok.
Ez a változás nemcsak a prédikációk jobb megértésében segít, mivel azok az anyanyelvemen szólnak, hanem élvezem, hogy új barátokra tettem szert, miközben a régi gyülekezetemben lévő barátaimmal is tartom a kapcsolatot.
Ebből a tapasztalásból megértettem, hogy ameddig akarjuk, Isten vezetni fog, és utat készít számunkra. Nem számít a korunk, ha hallgatunk Isten hívására, örömmel szolgálhatunk.
Imádság: Drága Istenünk! Köszönjük, hogy vezetsz minket, amikor elveszettnek érezzük magunkat. Segíts emlékezni arra, hogy mindig szolgálhatunk, ha akarunk! Ámen.
Ameddig készségesek vagyunk, Isten meg tudja találni a szolgálathoz vezető utat.
Doris Yeung (Samut Prakan, Thaiföld)
