De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.
Ézs 43,1-3.
EJTSD FOGVA A GONDOLATOT
...foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre. (2Kor 10,5)
Családunkban gyakran játszottunk a gyerekeinkkel gurítóst. A játék lényege, hogy nagy, nehéz gömböket görgetünk a talajon egy kisebb céllabda felé. Az egyenetlen talaj nehezíti a játék menetét. Bosszantó tud lenni, mikor az ember labdája már majdnem célhoz ér, majd onnan egyre távolabb gurul.
Gondolataim néha a labdához hasonlítanak. Lehet, hogy életem talaja viszonylag sima, nem látható rajta semmi különösebb probléma. Ám néha hirtelen feltör bennem egyfajta ijesztő gondolat, s még mielőtt tudatosodna, képzeletem a félelmek egész sorát vetíti elém. Így egyszerre nagyon távol kerülök attól a céltól, ahová igyekeztem.
Ha a félelem eltaszít Jézustól, akkor szívemet és gondolataimat az imádság, a dicsőítés és a bibliaolvasás segítségével újra őrá irányítom. Azt akarom, hogy Jézus legyen az életem középpontja. Az Úrhoz fordulok bocsánatért, megtisztulásért, tudva, hogy ő már meghalt értem. Úgy tűnik, a félelem a lényem része, de folyamatosan tanulok bízni az Úrban. A félelem helyett Krisztusban bízhatok nap, mint nap.
Imádság: Segíts, Urunk, hogy tudatában legyünk a te jelenlétednek, s hogy minden gondolatunkat hozzád, életünk középpontjához igazítsuk vissza! Ámen.
Jézus mindig velem van. Benne bízom.
Claire Bell (Dél-Ausztrália, Ausztrália)
