Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.
1Jn 3,1-3.
A LOVAK VÁLASZA
De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1)
Apám élete javarészt lovas farmon töltötte New York államban. Gyakorlott lovasként és ezermesterként különleges érzéke volt a lovakhoz, akikkel naponta dolgozott. Becenevén szólította mindegyiket, s reggelente mindig ő volt az első az istállóban. Miután felkapcsolta a lámpát, nevükön hívta a lovakat. Azok pedig, amint meghallották a hangját, boldogan nyerítettek, nyihogtak és megrázták az etetővedreiket. Keresztényként példát vehetünk ezekről a lovakról. Hányszor észre sem vesszük, hogy Isten a nevünkön szólít minket?
Isten arra hív, hogy hűségesen feleljünk neki minden cselekedetünkkel, még a hétköznapi feladatok végzése közben is.
Mi nem zörgethetjük a vödreinket, mint apám lovai. De válaszolhatunk Isten hívására úgy, hogy az ő munkáját végezzük ebben a világban.
Imádság: Teremtő Istenünk, hadd halljuk hívásodat, s feleljünk rá téged követve minden napon! Ámen.
Ma hűségesen végezhetem Isten munkáját.
James C. Seymour (New York, USA)
