Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében a Niszán hónapban történt: bor volt előttem, fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam szomorú lenni előtte, ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem, és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg! Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt! A király így válaszolt, miközben a királyné mellette ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot. Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Júdába. Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz, és ahhoz a házhoz, ahova én megyek. A király megadta ezt nekem Istenemnek hozzám való jóakarata folytán.
Neh 2,1-8.
KÖVEK AZ ÖSVÉNYEN
Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára. (Fil 1,6)
Földünket "Szikla Part Tanyának" hívják, mert végeláthatatlan nagy kövek alkotják. Ezek a kövek éveken át kellemetlenséget okoztak, ugyanakkor az épületeinknek és a földnek is hatalmas erőt kölcsönöztek. Mindig nagy szükségünk van rájuk.
Az elmúlt 34 évre visszatekintve, más "nehéz" köveket is felfedeztem az ösvényemen: bántó szavak, kudarctól való félelmeim, magány, betegség. Éveken át gyűjtögettem ezeket a köveket, egy rakásba rakva, elkeseredetten duzzogva miattuk.
Nehémiás ugyanezt a csalódottságot érezhette, amikor hallotta, hogy Jeruzsálem falait lerombolták, és kapui elégtek. Mégis útnak indult, hogy újraépítse a városfalakat, és végül helyreállítsa Jeruzsálemet. Nehémiás vállalása nem volt könnyű, de képes volt arra, hogy fogja a gyűlölet, a fájdalom és a csalódottság köveit, rakásba hordja, majd újraépítse a hatalmas falat, amely népének reménységet adott.
Ha az életre tekintünk, talán sok követ látunk, amelyek hatalmas sérelmeket vagy szomorúságot okoztak nekünk. A választás rajtunk áll: a kövekből felépíthetjük a fájdalom tornyát, vagy engedhetjük Istennek, hogy az örömteli élet nagyszerű alapjait helyezze el, amelyek maradandó reménységet adnak majd másoknak is.
Imádság: Atyánk, ha megbántanak, segíts, hogy vigasztalásodat, gyógyító kegyelmedet és útmutatásodat keressük! Ámen.
Isten nagyságos dolgaira használhatja életem "köveit".
Samantha Parsons (Nyugat-Virginia, USA)
