Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: "Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat." Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?" De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled." Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.
Jn 5,1-15.
AKARSZ-E MEGGYÓGYULNI?
Jézus megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? (Jn 5,6)
Néhány évvel ezelőtt a lezuhanó távvezetékek szikrái futótüzet okoztak, amely egy több mint 2000 hektáros ősi bozótos szavannán pusztított. A tűz után úgy nézett ki a terület, akár egy holdbéli táj. A hatalmas kiterjedésű föld fekete és szürke hamuvá vált rengeteg megégett, földből kiálló fatuskóval.
Nemrégiben tett látogatásomkor még látszottak a tűz nyomai, de a közelebbi vizsgálat során már a gyógyulás nyomai is felfedezhetők voltak. Szinte minden megégett fatuskó alján egy-egy kis, új fa hajlékony, zöld hajtásait vettem észre. A szavannán határozottan egy lassú gyógyulási folyamat kezdődött. Az új fák nyomai optimizmusra és megújult reményre adtak okot.
Életünk hasonlíthat erre a leégett tájra, különösen, ha váratlan pusztító események következnek be. Idővel azonban, ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a gyógyulás lehetséges. Körülvehet tragédia és szerencsétlenség, de mi, mint a reménység emberei Istenhez kiálthatunk új hajtásokat és új életet keresve. Amikor életünk bizonytalan és megújulásra van szüksége, Jézus megkérdi tőlünk: "Akarsz-e meggyógyulni?" Hajlandóak vagyunk megkockáztatni, hogy azt válaszoljuk: "Igen!"?
Imádság: Drága Urunk, segíts hozzád fordulni, amikor letörtnek érezzük magunkat a körülményeink miatt! Ámen.
Milyen új utat mutat ma nekem Isten?
Roland Rink (Dél-Afrika)
