Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az!
1Sám 16,1-12.
A VÉLEMÉNY, AMI SZÁMÍT
Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. (1Pt 2,9)
A mai igeszakaszt olvasva elgondolkodtam, hogy Isai miért nem küldött valakit Dávidért, amikor Sámuel Isai minden fiáról kérdezett? Ehelyett Dávidot a mezőn hagyta, hogy vigyázzon a juhokra. Elfeledkezett róla? Azt gondolta, hogy Dávid jelentéktelen? Nem az számít igazából, hogy Isai mit gondolt. Valójában az számít, hogy Isten mit gondol. És Isten Dávidot választotta Izrael királyává, s így lett elődje Krisztusnak.
Lehetnek időszakok, amikor Dávidhoz hasonlóan úgy érezzük, hogy elfelejtenek bennünket. Amikor nem választanak ki bennünket egy vágyott pozícióra, nem kérnek fel egy bizottság tagjának, nem kerülünk be egy csapatba, vagy úgy érezzük, nem szeretnek bennünket. De, ahogy Isten kiválasztotta Dávidot, Isten kiválaszt bennünket is. Isten nem hagy kint bennünket a mezőn. Isten feltétel nélkül szeret bennünket.
Amikor jelentéktelennek érezzük magunkat, akkor emlékezhetünk arra, hogy Isten véleménye az, ami igazán számít. Isten szemében mi az ő szeretett lányai és fiai vagyunk.
Imádság: Drága Atyánk, hálát adunk, hogy annyira értékesek vagyunk számodra, hogy Jézust adtad értünk, hogy bőséges életre vezessen minket. Ámen.
Isten szemében mindannyian fontosak vagyunk.
Sandy Quandt (Texas, USA)
