Jézus tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?" "Mi történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták." Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
Lk 24,13-35.
MOTIVÁLÓ SZENVEDÉLY
Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe. (Lk 24,32-33)
A fiam teljesen meg volt őrülve kedvenc sportjáért, a rögbiért. Amint ott ültem, olykor-olykor bólogatva csak annyit kellett mondanom, hogy "azt a mindenit" vagy "ez igen!" Ő meg izgatottan hadonászott, és arca kipirult a szenvedélytől. Lelkesedése ragályos volt. Fél év múlva azon kaptam magam, hogy én is egy hatalmas stadionban tapsolok és kurjongatok a világ minden tájáról érkezett szurkolóval együtt. Fiam szenvedélye ösztönzött, hogy én magam is megnézzek egy meccset.
Mai olvasmányunkban két tanítványt látunk, akik az emmausi úton, a Jézussal való találkozást követően megváltoztak. Miután Jézus szolgálatukra volt, lehangoltság helyett izgatottak, elbátortalanodás helyett pedig motiváltak lettek. Alig tudták kivárni, hogy megoszthassák a jó hírt a barátaikkal. Még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe.
Jézus ilyen hatással van az emberekre. Ha bátortalanok, levertek, vagy rémültek vagyunk, kérhetjük Jézust, hogy adjon reményt ebben a helyzetben is. Ha mellénk szegődik, a dolgok megváltoznak, és a szívünk megújult lelkesedéssel kezd égni. Elmondhatjuk, hogy Jézus munkálkodik bennünk, amikor egy nehéz helyzetből megkönnyebbült szívvel tudunk továbblépni.
Imádság: Urunk, ha dolgaink nem az elképzelésink szerint alakulnak, nyisd meg szemünket, hogy lássunk téged! Ámen.
Ma megoszthatom valakivel a Krisztusról szóló örömhírt.
Fiona Massie (Oxfordshire, Anglia)
