Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Mt 5,14-16.
SZENTESTE
Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. (1Jn 1,7)
A karácsony esti istentisztelet végén mindenki a mellette ülő gyertyáját gyújtja meg, jelképesen megosztva Krisztus világosságát. Megindító látvány, ahogy a résztvevők egy-egy pislákoló gyertyát tartanak az elsötétített templomban. Az elmúlt szentestén, miközben a továbbhaladó fényt néztem, a gyertyámat majdnem kioltotta a megolvadt viasz, amely a kanóc körül gyűlt össze. Ahogy észrevettem, megdöntöttem a gyertyát, az olvadt viasz a tartóra folyt, és a láng újra fényesen égett.
Eszembe jutott, hogy az összegyűlő viasz azt a viselkedést jelképezi, amely nem engedi, hogy Krisztus világosságát tükrözzük mások felé. Később gondolatban egy listát készítettem, mik akadályozhatják a fényt: hálátlanság, aggodalmaskodás, negatív gondolatok, a megbocsátás hiánya, ítélkezés, az anyagi javakra való törekvés, és mások véleményének túlzott jelentősége. Mi az orvosság? Talán, hogy Isten szeretetét helyezzük a középpontba, nem a világ dolgait vagy véleményét. Hálásak lehetünk érte, és bízhatunk benne; adhatunk és elfogadhatunk megbocsátást, és feltétel nélkül szerethetünk másokat. Így szabadulhatunk meg a túl sok "viasztól", és engedhetjük, hogy Krisztus világossága ragyogja be életünket.
Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy megmutatod, hogyan fogadjuk el és tükrözzük vissza Krisztus világosságát. Ámen.
Mi tart vissza, hogy Krisztus fényével világítsak másoknak?
Martha M. Cusimano (Alabama, USA)
