Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom.
Fil 1,20-22.
FÓKUSZPONT
Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. (1Kor 1,18)
Mindig is élveztem a rajzolást. Egyszer egy karikatúra rajzórán a professzorom azt mondta: "Mielőtt egy személy vonalait megformáznák, az arcot jelöljék meg egy kereszttel. Ez segít majd a munkájuk irányát meghatározó középpontra összpontosítani, miközben a személy alakját és kifejezését megrajzolják."
Ahogy a professzor megjegyzésén elgondolkodtam, emberi mivoltom jutott eszembe. Az életem sokszor kibillent az egyensúlyából, mert nem Krisztust tartottam életem középpontjának. A kereszt az, ami értelmet és iránymutatást ad a létezésemnek.
Krisztus keresztáldozata bizonyítja Istennek az emberiség felé tanúsított bővelkedő szeretetét. Ez a szeretet az életünk középpontja, ami irányítja és rendezi az életünket.
Imádság: Istenünk, köszönjük Krisztus áldozatát a kereszten, amely az üdvösség ajándékát kínálja nekünk. Ámen.
Hogyan válhat Krisztus szeretete az életem középpontjává?
Ana Lilliam Sánchez Fernández (Dominikai Köztársaság)
