Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.
Zsolt 23.
SOSEM VAGYUNK EGYEDÜL
Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28,20)
Egyik nap vonattal utaztam a nővérem városába, amely a philadelphiai repülőtértől északra mintegy 50 kilométernyire található. Bár már késő este volt, a vonat tele volt emberekkel, és egyre többen szálltak fel, ahogy a belváros felé közeledtünk. Ahogy azután észak felé haladtunk, többen szálltak le, mint fel, és egyre több ülőhely vált szabaddá. Az én célállomásom a végállomás előtti utolsó megálló volt, így amikor a kalauz bemondta a megállóm nevét, már egyedül voltam a kocsiban.
Talán hasonlíthatom ezt a vonatot az életutunkhoz. Gyermekkorunkban körülvesznek családtagjaink és barátaink. Ahogy múlik az idő, családunk és barátaink száma növekszik. De előbb-utóbb elkezdjük megtapasztalni a csökkenést. Családtagjaink és barátaink egymás után meghalnak. Idős éveinkben egyre több, számunkra kedves ember lép ki az életünkből. S ha elég sokáig élünk, azt észlelhetjük, hogy egyedül maradtunk a családból, néhány közeli baráttal, ha még maradtak közülük egyáltalán. Van azonban valaki, aki soha nem fog magunkra hagyni életünk során: Jézus Krisztus. Ő megígérte, hogy mindig velünk lesz (Mt 28,20). Velünk jön egészen az út végéig, míg elérjük mennyei hazánkat.
Imádság: Urunk, vigasztalj minket azzal a bizonyossággal, hogy életünk minden szakaszában velünk leszel! Ámen.
Jézus velünk van életutunk minden megállójánál.
Wayne Greenawalt (Illinois, USA)
