2018. január 15. hétfő

Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.

Róm 5,1-11.

GYÖNYÖRŰ TÖRÖTT KAGYLÓK

Dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. (Róm 5,3-5)

Amikor kagylót ások ki a homokból, mindkét oldalán megvizsgálom az állapotát. Ki van-e csorbulva, van-e rajta repedés, vagy ép és teljes? A tökéletes kagylót keresem. Gyakran csak a tökéletessel, hibátlannal és az újjal vagyunk elégedettek.
Nem így van ez Istennél, aki megérti a megtörtet, tökéletlent, sérültet, és keres bennünket. A mai olvasmány is azt mutatja, hogy nem vagyunk tökéletesek, akárcsak a sérült kagylók. Keresztülutazunk az óceánon, ami tele van sziklákkal, zátonyokkal és viharokkal, egyikünk sem éri el a partot a szenvedés és a kitartás sebhelyei nélkül.
Néha csalódottak vagyunk vagy szégyenkezünk megtörtségünk miatt. De a szenvedésekben megerősödünk. És ez az erő kimunkál egy reményteljes személyiséget. Reménységünket nem a körülményekbe, emberekbe vagy önmagunkba vetjük, hanem a hatalmas és szerető Istenbe, aki nem engedi, hogy összezúzzon egy vihar. Isten képes átformálni szenvedésünk történeteit egy gyönyörűséges jellemszilárdsággá, amely olyan reményt fakaszt, ami sohasem okoz csalódást.

Imádság: Istenünk, adj erőt, hogy ellenálljunk a viharoknak és reménységgel kapaszkodjunk beléd! Ámen.

Isten képes erővé formálni szenvedéseimet.
Amy B. Trent (Kalifornia, USA)

IMÁDKOZZUNK A PARTVIDÉKEN LÉVŐ TELEPÜLÉSEKÉRT!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

Legújabb kommentek