A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.
Gal 6,9-10.
ADNI ÉS KAPNI
Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. (Lk 6,38)
Férjem, John ablakmosóként dolgozott. Épp befejezte utolsó munkáját, és felhívott: "Gyere értem! Leestem, és fáj a lábam."
A sürgősségin várakozva hitünkről beszélgettünk. Elkezdtük megtervezni, hogyan vészeljük át ezt a helyzetet, mivel az üzlet volt a család egyetlen anyagi forrása. Számba vettük azokat a kis luxus dolgokat, amikről lemondhatunk, hálás szívvel mindazért, ami megmaradt. Az orvosok megerősítették, hogy John összezúzta sarokcsontját. Operáció és hosszú felépülés után sem volt garancia arra, hogy visszatérhet a munkába. A jövőnk bizonytalan volt, mégis bizakodtunk.
Isten megtanított az elfogadásra. A gyülekezeti tagok nagylelkűen kifizették számláinkat. Néhány ügyfelünk fizetett úgy is, hogy nem kapták meg a nekik járó szolgáltatást.
Sokan keressük, hogyan adjunk másoknak, de egyeseknek nagyobb kihívást jelent elfogadni. Lehetnek kétségeink, hogy megérdemeljük-e azt az ajándékot, vagy azt érezhetjük, hogy vissza kell valahogy fizetnünk. De ha az ajándékot viszonzás nélkül elfogadjuk, akkor Isten kegyelméről tanulunk. Nem tudjuk kiérdemelni, és nem tudjuk visszafizetni. Csak elfogadni tudjuk ezt a kegyelmet - ez az evangélium fő üzenete.
Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy nagylelkűek legyünk az adakozásban és szívélyesek az elfogadásban. Ámen.
Isten arra hív, hogy adjunk, és arra tanít, hogy elfogadjunk.
Katherine Rice (Oregon, USA)
