2018. január 31. szerda

Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz." Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?" Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?" (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. Fülöp pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért.

ApCsel 8,26-40.

BUZGÓ SZOLGÁLATKÉSZSÉG

A hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. (Jak 2,17)

Sheila barátnőmet megkérték, segítsen egy gyülekezeti eseménynél. Tehát egy esős, szeles este meglehetős erőfeszítések árán elment a templomba. Amikor megérkezett, kiderült, hogy nincs rá szükség, így hazaindult.
A buszon az előtte ülő férfi megfordult, és azt mondta: "Megkérem már azt a Jézust, hogy állítsa le az esőt." Sheila gyorsan válaszolt: "Szerintem Jézus Krisztust jobban érdekli az ön lelke." Leszállva a buszról, folytatták a beszélgetést.
Sheila finoman elmagyarázta annak a Jézus Krisztusnak a szeretetét, áldozatát és megváltását, akinek a nevét a férfi olyan könnyelműen vette. Kiderült, hogy Sheila épp ott volt, ahol Isten akarta látni.
Sheila története Fülöpre emlékeztet a mai olvasmányból. Ő is ott volt a megfelelő időben, ahol Isten látni szerette volna. Fülöp kész volt elmenni, ahová Isten vezeti, és buzgón megosztani másokkal a Szentírást és a hitét.
Csak Isten tudja, mikor és hol lesz alkalmunk beszélni Isten szeretetéről és hatalmáról. Nekünk nincs más dolgunk, mint figyelni a Szentlélek indítására, miközben hitünket továbbadjuk.

Imádság: Mennyei Atyánk, segíts felismernünk, hogy mikor beszéljünk és cselekedjünk, miközben szeretetedet másokkal megosztjuk. Ámen.

Isten hogyan vezet ma a hitem megosztásában?
Carol Purves (Cumbria, Anglia)

IMÁDKOZZUNK AZ UTAZÓKÉRT!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2018 Január
Ke Sze Cs Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek