Azután elkezdte építeni Salamon az ÚR házát Jeruzsálemben, a Mórijjá-hegyen, ahol az ÚR megjelent apjának, Dávidnak, azon a helyen, amelyet Dávid kijelölt, a jebúszi Ornán szérűjén. Az építést uralkodása negyedik évében, a második hónap második napján kezdte el. Így állapította meg Salamon az Isten háza építésekor az alapméreteket: hosszúsága a régi könyökmérték szerint hatvan könyök, szélessége húsz könyök volt. Az eléje épített csarnok hossza a templom szélességének megfelelően húsz könyök, magassága százhúsz könyök volt. A belsejét színarannyal borította be. A főépületet beburkolta ciprusfával, azt pedig finom arannyal burkolta be, és pálmafákat meg füzéreket készíttetett rá. Díszítésül beborította a templomot drágakövekkel. Az arany parvajimi arany volt. Arannyal borította be a templomot, a gerendákat, a küszöböket, a falakat és az ajtószárnyakat is. A falakra pedig kerúbokat vésetett.
Azután elkészíttette a szentek szentjének az épületét. Ennek a hosszúsága a templom szélességének megfelelően húsz könyök, szélessége is húsz könyök volt, és beburkolta azt hatszáz talentum finom arannyal. A szegek súlya ötven aranysekel volt. A felső szobákat is beburkolta arannyal. Készíttetett a szentek szentjének az épületébe két kerúb-szobrot, amelyeket arannyal borítottak be. A kerúbok szárnyainak a hosszúsága együtt húsz könyök volt. Az első kerúb egyik öt könyök hosszúságú szárnyával a templom falát, a másik öt könyök hosszúságú szárnyával a második kerúb szárnyát érintette. A második kerúb egyik öt könyök hosszúságú szárnyával szintén a templom falát, a másik öt könyök hosszúságú szárnyával pedig az első kerúb szárnyát érintette. Ezeknek a kerúboknak a szárnyai kiterjesztve húsz könyököt tettek ki. Lábukon álltak és befelé tekintettek. Kárpitot is készíttetett kék és piros bíborból, karmazsinból és lenből, amelyekbe kerúbokat szövetett.
A templom elé két harmincöt könyök magas oszlopot készíttetett, és tetejükre öt könyök magas oszlopfőket. Csináltatott lánc formájú füzéreket, és rárakta azokat az oszlopfőkre, azután csináltatott száz gránátalmát, és rárakta azokat a füzérekre. Fölállíttatta az oszlopokat a templom elé, egyiket jobb felől, másikat bal felől. A jobboldalit Jákínnak, a baloldalit Bóáznak nevezte el.
2Krón 3,1-17.
MI REJLIK EGY NÉVBEN?
Azután felállíttatta az oszlopokat a templommal szemben, egyiket jobb felől, másikat bal felől. A jobboldalit Jákínnak, a baloldalit Bóáznak nevezte el. (2Krón 3,17)
Amikor néhány éve Angliában voltunk a feleségemmel, azt vettük észre, hogy majdnem minden házra írva volt egy név. Egy 15. századbeli házat béreltünk ki, amin ez állt: "Ódon vidéki kastély". A szomszédban egy másik régi ház állt, "Vidéki kastély" névvel. Feljebb az utcában volt "Apátság", a túloldalon pedig a "Parókia".
Éppen most építettünk új otthont magunknak, és azon viccelődtünk, hogy adunk neki nevet: "Otthon, édes otthon: jobb, mint képzeltük" - ez eléggé találó lett volna, csak egy kicsit terjengős. "A legnagyobb számla, amit valaha álltunk" - ez pedig pontos volt, de némiképp faragatlan!
A mai olvasmányunkban szerepel, amikor az emberek a templom környékére értek, figyelmük Jákínra és Boázra irányult, és a templom bejáratánál lévő két masszív támpillérre. A héber Jákín szó azt jelenti: "aki megalapoz", míg a Boáz jelentése "Istenben az erő". A két név azt tanítja nekünk, hogy amikor Isten épít, amikor Isten terveit megbecsüljük és követjük, Isten erőt ad a megvalósításhoz.
Amikor a tervünk igazán egyezik Isten szándékával, akkor ő erőt ad nekünk, hogy véghez is vigyük azt.
Imádság: Urunk, a te akaratod legyen meg az életünkben. Ámen.
Isten megerősít minket, amikor szeretetben szolgálunk másokat.
John A. Fischer (Washington, USA)
