A zífiek elmentek Saulhoz Gibeába, és megmondták, hogy Dávid a Hakíla-halmon rejtőzik a sivatagtól keletre. Ezért elindult Saul, és elment a Zíf-pusztába háromezer válogatott izráeli emberrel, hogy megkeresse Dávidot a Zíf-pusztában. Saul a Hakíla-halmon a sivatagtól keletre, az út mellett ütött tábort. Dávid is a pusztában tartózkodott. Amikor észrevette, hogy Saul utánamegy a pusztába, kémeket küldött ki Dávid, és megtudta, hogy csakugyan megérkezett Saul. Ekkor elindult Dávid, és odament arra a helyre, ahol Saul táborozott, és megnézte Dávid azt a helyet, ahol Saul és hadseregparancsnoka, Abnér, Nér fia feküdt. Saul ugyanis a szekértáborban feküdt, a hadinép pedig körülötte táborozott. Dávid megszólalt, és ezt kérdezte a hettita Ahimelektől és Abisajtól, Cerújá fiától, Jóáb testvérétől: Ki jön el velem Saul táborába? Abisaj így felelt: Én elmegyek veled. Dávid és Abisaj éjjel mentek a hadinép közé. Látták, hogy ott fekszik Saul, és alszik a szekértáborban, lándzsája pedig a földbe van szúrva a fejénél. Abnér és a hadinép pedig körülötte feküdt. Akkor ezt mondta Abisaj Dávidnak: Most kezedbe juttatta Isten az ellenségedet. Hadd szögezzem hát a földhöz lándzsám egyetlen dobásával! Másikra már nem lesz szükség. Dávid azonban ezt felelte Abisajnak: Ne pusztítsd el, mert ki emelhet büntetlenül kezet az ÚR fölkentjére?! Majd ezt mondta Dávid: Az élő ÚRra mondom, hogy megveri az ÚR, vagy úgy, hogy eljön halála napja, vagy úgy, hogy harcba megy, és ott vész el. Az ÚR őrizzen meg attól, hogy kezet emeljek az ÚR fölkentjére! Csak a lándzsát vedd el a feje mellől meg a vizes korsót, és menjünk! És elvette Dávid a lándzsát meg a vizes korsót Saul feje mellől, és elmentek. Senki sem látta, senki sem vette észre, senki sem ébredt fel, hanem mindenki aludt, mert az ÚR mély álmot bocsátott rájuk.
1Sám 26,1-12.
AZ ÚRHOZ KIÁLTANI
Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. (Zsolt 40,1)
A Szentírás tele van olyan emberekkel, akik veszélyekkel és megpróbáltatásokkal néztek szembe. Milyen lehetett Dávidnak, amikor a pusztában Saul elől menekült? Talán ugyanolyan rémült és kétségbeesett volt, mint én, amikor legidősebb fiamnál, Stevennél leukémiát állapítottak meg. Fiam betegsége alatt folyamatosan imádkoztam, és vigaszt találtam a Dávid zsoltáraiban leírt példákban. Dávid gyakran kiáltott Istenhez félelmei és kétségei közepette, és dicsőítette őt.
Érzelmileg nagyon nehéz időszak volt a két év, míg Stevent a rákkal kezelték. Ám mindezek közepette folyamatosan Istennel beszéltem. Mikor Steven elhunyt, továbbra is imádkoznom kellett. Isten csiszolta a hitemet. Később képes voltam meglátni, ő milyen sokféle módon szerette Stevent, és gondoskodott rólam.
Az élet bármelyikünk számára hirtelen megváltozhat egy betegség, egy munkahely elvesztése, egy tornádó vagy bármilyen más katasztrófa hatására. Ahogy életünk minden pillanatában, úgy ilyenkor is erőt meríthetünk az imádságból és Isten igéjének olvasásából.
Imádság: Hűséges Istenünk, ha a megsemmisülés határán állunk, segíts hozzád fordulnunk, ahogy Dávid tette! Ámen.
Isten a menedékem és segítségem forrása.
Carol Van Der Woude (Illinois, USA)
